Cserépkályha-építés

Az, hogy cserépkályhát vagy kandallót válasszunk, elsősorban a használat módjától függ. A cserépkályha (napi maximum kétszeri begyújtással) tökéletes pótfűtésre vagy a teljes ház fűtésére, mivel a hőt hosszú idő alatt adja le.

Ha azonban csak a nap egy szakaszában (pl. mikor munkából hazaérünk, még alvás előtt) szeretnénk tüzet hozni az életünkbe, akkor inkább a kandalló a megfelelő választás.

Fontos szempont az is, hogy a kandalló lényegében azonnal kezd melegíteni, míg a cserépkályha nagyjából egy óra elteltével kezdi leadni a hőt, így ritkábban használt épületek (pl. nyaraló, hétvégi ház) fűtésére a kandalló sokkal inkább alkalmasabb.

A kandallótűzterek palettáján már megjelentek a folyton égő tűzterek is, melyeknél akár 10-12 órán át ég a tűz, így folyamatos a hőleadás, mindez optimális teljesítmény mellett.

Sok megrendelő vízteres cserépkályhát szeretne, amivel kényelmesen befűtheti a teljes házat. A központi fűtésre köthető rendszerek egyik hátránya, hogy áramszünet esetén az eszközök nem használhatók, így sem a központi fűtés, sem a cserépkályha nem fog fűteni.

Egy hagyományos cserépkályha független mindentől, így áramszünet, gázszünet esetén sem kell félni attól, hogy felrobban vagy károsodik.

Vízteres cserépkályha esetén számunkra egyértelmű a válasz: nem ajánlott. Jelenleg ugyanis nincs olyan gyártó Magyarországon, aki bevizsgált engedélyekkel ellátott vízpatkót forgalmazna. Az égés során keletkező vízgőz és füst lecsapódik a túlzott visszahűtés miatt, így kátrány keletkezik. A kátrány nagyon nehezen távolítható el és nyáron nagyon büdös. A cserépkályha átlagos élettartama 20 évről 10 évre csökken, átrakása jelentős költségekkel jár.

A vízpatkós cserépkályhának még egy problémája, hogy a víz folyamatosan elvonja a hőt a kályhából, ezért jóval hamarabb kihűl.

Célszerű már a ház építésénél odafigyelni, hogy hol lesz a cserépkályha és annak megfelelően kialakítani a kéményt, illetve az aljzatot. Padlófűtés esetén figyeljünk arra, hogy ne legyen csővezeték a cserépkályha alatt, mert a súlytól összeroppanhat, akkor viszont a padlófűtést és a cserépkályhát is újra kell építeni.

A cserépkályha alá körülbelül 12 cm vasalt betonaljzatot kell kialakítani. Puha padló (pl. parketta) esetén célszerű a padlóburkolást a cserépkályha építését követően elvégezni, járólap vagy kőburkolat esetén viszont éppen fordítva, így nem kell a kályha vonalát követve burkolni.

Ami a falakat illeti: a cserépkályha építését vakolás után, de még festés előtt javasoljuk.

Cserépkályha a hagyományos, kistéglás kéménybe is beköthető, melynek belső átmérője 140 mm, de lehetőség szerint inkább nagyobb, 160-180 mm átmérőjű kéményt válasszunk. Minél nagyobb a kémény átmérője és magassága annál nagyobb a huzata, ami megakadályozza a visszafüstölést.

A kémény mérete (a huzat nagysága) befolyásolja a cserépkályhára rakható ajtó méretét. Egy hagyományos kistéglás kéményre csak hagyományos cserépkályha ajtó rakható. Ha valaki nagy látványajtót szeretne (minimum 40×40 cm), azok mindenféleképpen 180mm-es átmérőjű kéményt építsenek.

A túl nagy kémény sem jó, mert ha a huzat túl nagy, a cserépkályha sokkal hamarabb kihűl. A legjobb, ha a kifejezetten erre a célra gyártott Leier vagy Schiedel hőszigetelt kéményt vásárolnak.

A kémény magassága is nagyon fontos, minimum 4,2 m-nek kell lenni a bekötéstől számítva. Fontos hogy építéskor betartsuk az ide vonatkozó jogszabályokat, határozatokat.

Akkor működik biztonságosan és legjobb hatásfokkal  a cserépkályha, ha füstelvezetése összhangban van az égéshez szükséges levegő mennyiségének utánpótlásával és gondoskodunk a megfelelő hőmérsékletű füstgáz elvezetéséről, függetlenül a lakásunk belterétől!