Kandallóépítés

Az, hogy cserépkályhát vagy kandallót válasszunk, elsősorban a használat módjától függ. A cserépkályha (napi maximum kétszeri begyújtással) tökéletes pótfűtésre vagy a teljes ház fűtésére, mivel a hőt hosszú idő alatt adja le.

Ha azonban csak a nap egy szakaszában (pl. mikor munkából hazaérünk, még alvás előtt) szeretnénk tüzet hozni az életünkbe, akkor inkább a kandalló a megfelelő választás.

Fontos szempont az is, hogy a kandalló lényegében azonnal kezd melegíteni, míg a cserépkályha nagyjából egy óra elteltével kezdi leadni a hőt, így ritkábban használt épületek (pl. nyaraló, hétvégi ház) fűtésére a kandalló sokkal inkább alkalmasabb.

A kandallótűzterek palettáján már megjelentek a folyton égő tűzterek is, melyeknél akár 10-12 órán át ég a tűz, így folyamatos a hőleadás, mindez optimális teljesítmény mellett.

Sok megrendelő vízteres kandallót vagy cserépkályhát szeretne, amivel kényelmesen befűtheti a teljes házat. A központi fűtésre köthető rendszerek egyik hátránya, hogy áramszünet esetén az eszközök nem használhatók, így sem a központi fűtés, sem a cserépkályha vagy kandalló nem fog fűteni.

Egy hagyományos cserépkályha vagy kandalló független mindentől, így áramszünet, gázszünet esetén sem kell félni attól, hogy felrobban vagy károsodik.

Akik mégis a központi fűtésre köthető rendszert választják, leginkább a vízteres kandalló mellett döntenek: ez valójában egy látványos kazán a nappalinkban, annak minden előnyével és a kandalló szépségével, hangulatával. A vízteres kandallóbetét megvásárlása előtt azonban alaposan fel kell mérni a szükséges teljesítmény igényt, így a kandallóépítő és az épületgépész szoros együttműködése hozza a várt eredményt!

Célszerű már a ház építésénél odafigyelni, hogy hol lesz a kandalló, és annak megfelelően kialakítani a kéményt, illetve az aljzatot. A kandallót célszerű a vakolást követően, de még a festés előtt megépíttetni. Ha tehetjük, hagyjuk a padló burkolását is a kandallóépítés utánra, különösen, ha puhább burkolatot (pl. laminált lapot, parkettát) használnánk.

Járólap vagy kőburkolat esetén viszont érdemes a burkolatra rakni a kandallót, mert ezek elbírják a kályha súlyát és nem kell a kályha vonalát követve burkolni.

Akkor működik biztonságosan és legjobb hatásfokkal a kandallónk, ha tűzterünk füstelvezetése összhangban van az égéshez szükséges levegő mennyiségének utánpótlásával és gondoskodunk a megfelelő hőmérsékletű füstgáz elvezetéséről, függetlenül a lakásunk belterétől!

Nagyon fontos, hogy a kandalló a kültérből kapja az égéséhez a levegőt, illetve konkrétan az oxigént. Ha a házban lévő levegő nem cserélődik folyamatosan, akkor a fa az égése során elhasználja a bent lévő oxigént a levegőből. Napi 15 kg fa eltüzeléséhez 63 m³ friss levegő szükséges!

A kandalló működése szempontjából kiemelt fontosságú a kémény: ha nem megfelelő, a kandalló füstölni fog. Kandallók esetén a kémény minimális belső átmérője 160 mm, de igazából 180-220 mm-t szoktuk ajánlani a tűztér típusától függően. Minden tűztérbetéthez megadja a gyártó, hogy milyen kéményátmérő szükséges, azonban a kémény építésénél még általában nem választják ki az emberek a tűztér típusát. A tűztérbetétek többségénél elegendő a 200 mm belső átmérőjű kémény, de vannak olyan nagy méretű, vagy több oldalról üveges tűzterek, melyeknél nagyobb átmérővel kell számolni. Vizes kandallóbetétek esetén is célszerű a 220 mm-es kéményt választani, mert a víz elveszi a hőt a füstgáztól, így csökken a hőmérsékletkülönbség és ezáltal a huzat is.

Végül pedig ne feledjük, hogy a mai modernkonyhák nagyon jó minőségű páraelszívóval vannak felszerelve, melyek révén vákuum keletkezhet a házban. Mivel a nyílászárók nem engedik be a levegőt, egyetlen hely marad, ahol a levegő beáramolhat: a kéményen, majd a kandallón keresztül. Ez a visszaáramlás visszahozza a keletkezett füstgázokat, és másodpercek alatt megtelik a ház füsttel. Az emberi tényező kizárása végett ajánlott a páraelszívó áramkörének automatikus megszakítása, amint a kandalló használatba kerül.