Akkor működik biztonságosan és legjobb hatásfokkal a kandallónk, ha tűzterünk füstelvezetése összhangban van az égéshez szükséges levegő mennyiségének utánpótlásával és gondoskodunk a megfelelő hőmérsékletű füstgáz elvezetéséről, függetlenül a lakásunk belterétől!
Nagyon fontos, hogy a kandalló a kültérből kapja az égéséhez a levegőt, illetve konkrétan az oxigént. Ha a házban lévő levegő nem cserélődik folyamatosan, akkor a fa az égése során elhasználja a bent lévő oxigént a levegőből. Napi 15 kg fa eltüzeléséhez 63 m3 friss levegő szükséges!
A kandalló működése szempontjából kiemelt fontosságú a kémény: ha nem megfelelő, a kandalló füstölni fog. Kandallók esetén a kémény minimális belső átmérője 160 mm, de igazából 180-220 mm-t szoktuk ajánlani a tűztér típusától függően. Minden tűztérbetéthez megadja a gyártó, hogy milyen kéményátmérő szükséges, azonban a kémény építésénél még általában nem választják ki az emberek a tűztér típusát. A tűztérbetétek többségénél elegendő a 200 mm belső átmérőjű kémény, de vannak olyan nagy méretű, vagy több oldalról üveges tűzterek, melyeknél nagyobb átmérővel kell számolni. Vizes kandallóbetétek esetén is célszerű a 220 mm-es kéményt választani, mert a víz elveszi a hőt a füstgáztól, így csökken a hőmérsékletkülönbség és ezáltal a huzat is.
Végül pedig ne feledjük, hogy a mai modernkonyhák nagyon jó minőségű páraelszívóval vannak felszerelve, melyek révén vákuum keletkezhet a házban. Mivel a nyílászárók nem engedik be a levegőt, egyetlen hely marad, ahol a levegő beáramolhat: a kéményen, majd a kandallón keresztül. Ez a visszaáramlás visszahozza a keletkezett füstgázokat, és másodpercek alatt megtelik a ház füsttel. Az emberi tényező kizárása végett ajánlott a páraelszívó áramkörének automatikus megszakítása, amint a kandalló használatba kerül.